Tanáraink
Pethő Attila – intézményvezető
Több kollégámhoz hasonlóan jómagam is a zeneiskola növendéke voltam, és 1983-ban itt is kezdtem dolgozni. 2001-ig voltam az iskola főállású tanára – akkor lettem az Eötvös József Főiskola oktatója. 2011-től hét éven át az ÉZI volt a munkahelyem, de a zeneiskolával sosem szakadt meg a kapcsolatom, hiszen óraadóként mindvégig kötődtem az intézményhez. 2018-ban, kollégáim megtisztelő kérésének engedve jöttem vissza.
Ha nagy ritkán kijutok az igazgatói irodából, akkor zongorakísérőként találkozhatnak velem a hangversenyeken, ezen kívül zenetörténet órákon igyekszem elkalauzolni a növendékeimet a különböző korok szerzői, műfajai és művei között.
A Zeneiskola oktatói
2010-ben szereztem klarinét előadóművész, 2013-ban pedig okleveles klarinéttanár diplomát.
Természetes dolog, hogy minden tanárnak a saját hangszere a legszebb, legfontosabb. Így van ez nálam is. Gyerekkoromban a hangszer gyönyörű, bársonyos hangja és a fekete fatest szépsége ragadott meg. Ma már nem csak ezt imádom a hangszeremben, hanem azt is, hogy sok mindenkivel tudok együttjátszani, például más klarinétosokkal, vagy akár nagyobb zenekarokban is muzsikálhatok. Ez egy nagyon izgalmas és klassz dolog: közösen létrehozni valami szépet.
Pedagógiai munkám során nem csak azt tartom fontosnak, hogy a gyermekeket megtanítsam a hangszeren játszani, hanem azt is, hogy megmutassam neki a közös zenélés örömeit.
Eördögh Gabriella vagyok, a Liszt Ferenc AMI hegedű tanára, jelenleg tanszakvezető. Gyermekkoromban ebben a zeneiskolában kezdtem meg zenei tanulmányaimat. Nagyon jó volt ide járni, és most itt tanítani. A klasszikus hegedű szak mellett népzenével is foglalkozom. Szeretettel várom a kis és nagy érdeklődőket, hegedülni vágyókat!
Zenei pályám otthon, a családban kezdődött, mivel édesapám klarinét és fuvola tanár, az ő hatására kezdtem zenét tanulni. Azután életre szóló inspirációt és zenei tudást Dratsay Ákostól kaptam, aki Kecskeméten, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanított fuvolázni. Annak ellenére tanítványává fogadott, hogy a fuvolához nem teljesen ideális a szájalkatom. Példát adott nekem abban, ahogy sok türelemmel és fáradsággal alakította ki a megfelelő fúvástechnikámat, ami után a sikerélmények is megjöttek. Ezeknek a tapasztalatoknak köszönhető, hogy én is segíteni tudok a különböző adottságokkal rendelkező gyerekeknek. Fuvola tanszakomon egy kis közösséget formálunk, ahol a zene összehozza a gyerekeket, szülőket, és a fuvolázás közös élmények forrásává válik. Megszámlálhatatlan alkalommal léptünk fel Baja város intézményeiben, hangversenyeken, különböző kulturális programokon, de a város határain túlról is rendszeresen hívják növendékeimet fuvolás kurzusokra, szakmai napokra szerepelni. Tanítványaim lelkesedése, zeneszeretete nyomán gyönyörű produkciók születnek, melyekkel örömmel és büszkén állunk a közönség elé, hogy bemutassuk csodálatos hangszerünket, a fuvolát.
A zene és az ember. Pályámat ez a két – egymással párhuzamosan haladó – egyenes jellemezte és jellemzi a mai napig. Tanulmányaimat is ezek mentén folytattam, képesítéseimet is ezek jegyében szereztem meg (tanító, ének-zene tanár, mentálhigiénés szakember, zeneterapeuta, Kokas-pedagógia).
A szolfézs tanításával és az intézménnyel már korábban (1998-2011, 2019-2020) megismerkedtem, mint óraadó tanár. Az emelt szintű zeneoktatással úgyszintén, hiszen 2011-től 9 éven át az ÉZI-ben tanítottam valamennyi évfolyamon a kórusvezetés mellett. 2020-ban vállaltam el főállásban az iskola szolfézstanári, tanszakvezetői állását.
Úgy látom, és tapasztalom, hogy a zeneelmélet tanulása és tanítása szükséges rossz, de akár jó is lehet a hangszer tanulása mellett. Hiszem, hogy a zeneismeretek megszerzése is lehet játékos, örömteli, derűs, élményt nyújtó, sikerekhez juttató. És főleg hiszem, hogy ennek megvalósításához nekünk mindent meg kell tennünk!
Intézményünk esztétikus és korszerű környezetben várja a zenét tanulni vágyó kisdiákokat 6 éves kortól. Az otthonias légkör, barátságos atmoszféra elősegíti az iskolánkban folyó hangszeres művészeti képzést, személyiségfejlesztést. A zenetanulás, a zenei képességek fejlesztésén túl fejleszti a logikus gondolkodást, rendszeres munkavégzésre, kitartásra nevel. Tanulóink érzelmileg gazdagodnak, ízlésviláguk kifinomultabbá válik, igényesebbé válnak környezetük kialakításában. A zenei nevelés segíti a személyiség szabad kibontakozását, alkotó látásmódot nyújt, fejleszti a kommunikációs képességet. Célom a zene eszközét felhasználva a pedagógus pályán, hogy a jövő generációjából minél több zenét hallgató, zenét szerető ill. zenét művelő ember váljon. Életük értékrendjébe beletartozzon a zenehallgatás, koncertre járás. Tanáraim voltak: Dr. Zsigmond Zoltán, Bánky József, Megyimóreczné Schmidt Ildikó.
1995-ban tanítói végzettséggel kezdtem meg pedagógiai pályafutásom.
A Pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoratanár-kamaraművész szakán szakirányú képzettségre tettem szert, majd közoktatás vezető és pedagógus szakvizsgával zártam felsőfokú tanulmányaimat.
1999 óta tanítok a Szent László ÁMK Lukin László ÉZI és AMI zongora tanszakán. Pedagógiám középpontjában a gyermek, mint egyedi, különleges teremtmény áll. Kihívást jelent számomra az egyénre szabott haladás, a tanítvány alkatának, korának, képességeinek megfelelő tanítási módszer megtalálása, terhelhetőségének felmérése, képességeinek kibontakoztatása.
Hiszem, hogy a hangszertanulás a játék örömének átélésén túl, segít a mélyebb önismeretben, csodálatos feltöltődést nyújt. Elszántság, kedv, szorgalom és a tanulásra fordított idő szükséges, hogy egy új világba léphessen a gyermek, aki a zenélést választja akár kikapcsolódásául, örömszerzésül, akár önkiteljesülésének eszközéül, pályájául.
Ebben a felfedező munkában nyújtok segítő kezet a hangszertanulást választó tanítványaimnak, s törekszem vidám, közös utazásként láttatni a zene sokszínű birodalmában barangolást.
Várbíró Boglárka vagyok, én magam is a bajai zeneiskola falai közt kezdtem el tanulmányaimat. Két éve foglalkozom zongorázni vágyó gyerekekkel. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar 4. évfolyamos tanulója vagyok.
Egy hangszer elsajátítása sok idő, és rengeteg munka, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy már a kezdetektől fogva igyekezzünk élményszerű, játékos, változatos órákat tartani. A legfőbb cél mégis az, hogy a gyerekek megszeressék a zenét, élvezzék a hangszeren való játékot.
A fúvószenei hangzással már kisgyermek koromban megismerkedtem. Édesapámnak köszönhetően, aki rézfúvós tanárként fúvószenekarokat is vezetett, gyakran hallhattam effajta zenét, és szinte minden próbán és hangversenyen jelen voltam. Miután ennyire hatása alá kerültem ennek a muzsikának, én is ilyen hangszert szerettem volna választani. Mindig nagy érdeklődéssel figyeltem a különböző fúvós hangszereken játszó diákokat, de egyetlen hangszer hangszíne és formája sem volt olyan nagy hatással rám, mint a trombitáé.
A zeneiskolás éveim alatt és a későbbiekben is különböző összeállítású
zenekarokban játszottam. Ennek köszönhetően alaposan elmélyülhettem a zenei hangzás csodálatos világában. Miután iskoláimat elvégeztem és zenetanárként gyerekeket kezdtem el oktatni, nagyon fontos szempont volt számomra, hogy a hangszertudás mellett a zeneszeretetet is át tudjam adni növendékeimnek. Ennek érdekében fúvószenekarokat alapítottam, hogy hasonló élményekkel gazdagíthassam a gyermekek életét.
Ez a szemlélet a mai napig is fontos számomra, ezért a hangszeroktatás mellett az iskolánk fúvószenekarát is vezetem.
Farkas Évának hívnak. Baján születtem, gyermekkorom óta szeremlei lakos vagyok. Itt ismerkedtem meg a népi kultúrával, hagyományőrzéssel, mely ma is él falunkban. Itt kezdtem meg néptáncos pályafutásom 9 évesen. Oszlopos tagja voltam a Szeremlei Néptáncegyüttesnek, mindeközben a Bajai Gemenc Néptáncegyüttesben is táncoltam.
2007-ben végeztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán, közben azonban már tanítottam a Kiscsávolyi Művészeti Iskolában. Jelenleg a Bajai Liszt Ferenc AMI néptáncpedagógusa vagyok. Növendékeimmel gyakran táncolunk a legkülönbözőbb iskolai, városi és környékbeli rendezvényeken.
Több, mint 40 éve zongoratanárként tevékenykedem: tanítom a gyerekeket a hangszer ismeretére, a zene szeretetére. Pályafutásom során sok kiváló eredménnyel büszkélkedhetek, de leginkább azzal, hogy több tanítványom immár zongoratanárként folytatja pályáját, kamatoztatja és adja át a tanultakat a következő nemzedéknek.
Horváth Katalin vagyok, 2008 szeptemberétől a Bajai Liszt Ferenc Zeneiskolában taníthatom fuvolázni a gyerekeket, 2012 óta zeneovis csoportot is vezetek. Növendékeimet igyekszem meggyőzni arról, hogy a hangszeren való jártasság megszerzése remek lehetőség a muzsikálásra.
Ez alatt a tizenkét év alatt rájöttem egy nagyon fontos dologra: ha az embernek megadatik, hogy egyénileg foglalkozhat gyerekekkel, csodálatos lehetőség arra, hogy képességeikhez mérten a maximumot hozza ki belőlük anélkül, hogy a kis lelkük megsérülne. Ezt csak egyféleképpen lehet megvalósítani: türelemmel.
Az egész zenetanításban – múltban, jelenben, jövőben – a legfontosabbnak a személyre szabott, egy személyre irányuló figyelmet tartom. Úgy gondolom, a zenetanítás lényege nem változik az idővel, az esetleges módjai igen.
Végül egy idézet Yehudi Menuhin 80. születésnapi koncertjének kiadványából (1996): „A legáldottabb és legkiváltságosabb minden hivatás közül a zenészé, aki tolmácsol, megihlet, lelkesít, tanít, gyógyít és mindenekfelett alázatos szolga.”
Zeneiskolai tanulmányaimat tenorkürtön, majd harsonán folytattam. Középiskolai tanulmányaimat Ungváron a Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolában végeztem harsona szakon. Felsőfokú tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán harsona, majd később karmesteri szakon végeztem. 2013-ban a BME Gazdaság-és Társadalomtudományi Kar Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézet Műszaki Pedagógiai Tanszékén közoktatási vezető szakvizsgát tettem. A tanári mesterdiplomát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karon, tuba szakon szereztem meg.
1993-ban kezdtem dolgozni Vaskúton, az akkori általános iskolai zenetagozaton. 1995 óta tanítok a Bajai Liszt Ferenc AMI rézfúvós tanszakán.
Az itt 2004-ben létrehozott „Symphonic Band” karmestere, valamint a vaskúti német hagyományőrző Kraul Antal Fúvószenekari Egyesület aktív tagja és karmestere vagyok., továbbá a 2004-ben alapított Simply The Brass rézfúvós quintett alapítója és művészeti vezetője.
A zongoratanári pályafutásomat 1996 őszén kezdtem el. Azóta a hangszeres zenélésben rejlő örömöt nem csak az általános iskolai korosztállyal, hanem az óvódás korú gyermekekkel, sőt a felnőtt korosztállyal is sikerült megismertetnem és megszerettetnem.
A célom, hogy a zene örömforrás legyen minden tanítványom életében és a zongorázásban rejlő kikapcsolódás, feltöltődés a hétköznapjaikba beépüljön. Úgy gondolom, a mai túlterhelt gyerekeknek óriási szükségük van arra, hogy legyen egy hely, ahol a lelkük egészséges fejlődésére is időt tudunk szánni.
A pedagógusi munkámat mélyen meghatározza Kodály Zoltán gondolata: „ Nem egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig.”
1993-ban kerültem Bajára, ahol egy nagy kihívás várt rám. A semmiből kellett megalapítanom egy olyan tanszakot, amely rengeteg, különféle ütőhangszerből áll. Pethő Attila igazgató úr mégis látott benne fantáziát és ha csak kis lépésekben is, de így 27 év elteltével elmondhatjuk, hogy egy szépen felszerelt tanszakká fejlődtünk. A ritmus és dallamhangszerek változatos hangzásvilága nagy vonzerő, nálunk minden érdeklődő megtalálhatja a neki legjobban tetsző ütőhangszert.
Azonban a legnagyobb öröm mégiscsak a kamarazenélésben rejlik, hisz itt egyszerre lehetünk részesei a különböző hangok, ritmusok kavalkádjának, mely elvezet egyfajta extázishoz, amikor mindannyian azt érezzük, hogy: DOB-ban a szív!
Zenei tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem Szegeden, illetve Budapesten. (2003-ban orgonaművész-tanári diplomát, 2010-ben doktori DLA fokozatot, 2012-ben zongora (BA) diplomát szereztem).
Fontosnak tartom a zene megszerettetését kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Ezért a tanítás mellett 1998 óta szervezem a bajai Belvárosi Orgonaesték sorozatot, 2009 óta vezetem a bajai Szent Cecília Kórust, valamint rendszeresen adok orgonakoncerteket idehaza és külföldön is.
A koncertek zenei élményét fokozni tudja, ha a hallgató minél többet tud a hallgatott zenéről. Zenetanárként, ezért fontosnak tartom tudásom átadását a fiatal generáció számára, melynek segítségével a gyermekek nyitottabbá válhatnak, és az élet más területein is könnyebben állhatják meg a helyüket. Kiemelt jelentőségű, hogy a zenei tevékenység élményszerű legyen, valamint az is kulcsfontosságú, hogy értékes zenével neveljünk. A zene örömforrás, és egy életen keresztül elkísérheti az egykor zeneiskolás diákokat hangszerük szeretete.
Mivel zongora- és orgonajátékot is tanítok, különös lehetőségem van e két hangszer szeretetének átadására, hiszen több növendékem választotta már örömmel a befejezett 4. zeneiskolai zongora osztály után az orgonát második hangszerének. A tanulmányaik során számos verseny alkalmával sok szép, és híres orgonán játszhattak diákjaink.
2010-ben szereztem meg a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán klarinéttanár, kamaraművész diplomámat. 2005 óta tanítok klarinétot, valamint furulyát, szaxofont és kamarazenét a zeneiskolában.
Célom, hogy a gyermekek megszeressék a zenét, hiszen úgy gondolom, hogy a mai világban nagyon fontos szerepet tölt be a zene jelenléte. A művészetek tanulása és a zenei nevelés fejleszti a gyerek szépérzékét, kreativitását, és ezek a készségek egész életén keresztül elkísérik majd.
„Hihetetlen, de igaz…”, már negyven éve tehetem azt, amit a legjobban szeretek – sok száz gyereket tanítottam és tanítok zongorázni. Növendékeim közül legtöbben a zenei, hangszeres tudásuk megszerzésért, többen a zenei pályára való továbbtanulásukért iratkoztak be hozzám. A kezdők tanítása során fontosnak tartom, hogy a gyermekek már a kezdetektől élményszerűen, játékos formában ismerkedjenek meg a hangszerrel. Az egyéni órák számos lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a gyermek személyiségére, egyéni képességeire építsem fel a módszertani folyamataimat. Egy célom van: a motiváció megteremtése a zene és a hangszer szeretete iránt. Úgy gondolom, ehhez a legfontosabb a szülő, a gyermek és jómagam összhangjának kialakítása a közös sikerért! Büszke vagyok azokra az egykori tanítványaimra, akik közül többen az intézményünk zongoratanárai lettek!
Tanulmányaimat a bajai Liszt Ferenc Zeneiskolában kezdtem Dankó József tanár úrnál. Később a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, majd a Budapesti Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola tanulójaként folytattam tanulmányaimat. A fővárosban Kiss Gyula Liszt-díjas zongoraművész és Löwenberg Dániel, a Salzburgi Mozarteum professzora voltak a tanáraim. Ezt követően a Pécsi Tudományegyetem előadóművészet-zongora szakára nyertem felvételt, ahol Holics László zongoraművész segítségével 2017-ben megszereztem első diplomámat.
Nagyon nagy megtiszteltetés és boldogság számomra, hogy a megszerzett tudásomat, tapasztalataimat már az egykori iskolámban is hasznosíthatom.
Legfőbb pedagógiai célom a zene megszerettetése és a zene iránti alázat kialakítása a gyermekekben úgy, hogy mindenki a tőle telhető legjobb szintre juthasson el.
Szabó Hangya Tamara vagyok, hegedűtanárnő, Szegeden tanultam a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán, tanárom Dr. S. Dobos Márta tanárnő, akinek türelméért, kedvességéért és alaposságáért máig hálás vagyok, ezeket az értékeket igyekszem én is továbbadni tanításom során. A hegedűtanításban, hegedülésben örömömet lelem, szeretném, ha a zene szeretetét és örömét a tanítványaim is megélnék. Aki hegedül, tudja, nem könnyű az út a sikerig, gyakorlással, munkával jár, de őszintén úgy gondolom, hogy megéri. Szeretettel várok minden kedves hegedűs palántát, akit szintén elvarázsolt ez a gyönyörű hangszer.
Hat éves korom óta a cselló a mindennapjaim része – ez szerelem volt első látásra. Hihetetlen szerencsés voltam, hogy a kisvárosban, ahol felnőttem a többi hangszer mellett a cselló is szerepelt a választható hangszerek között. Formája mellett, ami az emberi testre hasonlít, hiszen van lába, teste, nyaka és feje is, kellemes hangszíne azonnal magával ragadott. A tanulmányaim elvégzése után tíz éven keresztül a koncertezés mellett kamarazenével foglalkoztam. A hangszer sokszínűségét mutatja, hogy szinte minden kamarazenei összeállításban megtalálható a cselló.
Az elmúlt négy évben kezdtem el gyerekekkel, kezdő és újrakezdő csellistákkal foglalkozni. Szeretném a növendékeimnek is átadni, megmutatni, megtanítani mindazt a zenei szépséget és élményt, amit ez a hangszer képes nyújtani. Fontos számomra, hogy a tanítványaim minél előbb megtapasztalják a közös játék örömét, ezért igyekszem minden félévet csellózenekari muzsikálással zárni.
Tóth Mónika vagyok, a Pécsi Tudományegyetemen végeztem magánénektanárként. Az éneklés és a zene hat éves korom óta az életem fontos része.
Az énekhangunk mi magunk vagyunk, a hangja mindenkinek egyedi és megismételhetetlen. Egy olyan személyes és intim dolog, ami jellemez minket. Éppen ezért nehéz, de nagyon különleges folyamat énekelni tanulni. Az óráimon igyekszem a legnagyobb figyelemmel és megértéssel fordulni a tanítványaimhoz. Célom mindig egy olyan környezetet és hangulatot kialakítani, hogy énekórára örömmel és megfelelési kényszerek nélkül érkezhessenek a diákok, ahol a mindennapi problémákat kizárva csak magukkal foglalkozhatnak. Hiszen azt gondolom,
hogy nyugodt környezetben, nyugodt lelkiállapotban képes a hang szárnyakat kapni.
Az énektanítás nem csak a zenéről és az éneklésről szól. Azt gondolom, hogy a személyiségfejlesztés, az önreflexió kialakítása egyaránt kiemelkedően fontos. Azáltal, hogy meg tudják fogalmazni azt, ami a saját testükben és lelkükben zajlik, a tudatosságot tudom erősíteni bennük mind az éneklésben, mind pedig az életükben.
Mindezek mellett az éneklésnek rengeteg jótékony fiziológiai hatása is van. Bizonyított tény, hogy éneklés közben boldogsághormonok szabadulnak fel a szervezetünkben. Ezek hatására boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk, stresszcsökkentő hatással bírnak, javítják a memóriánkat, összeségében egy általános jobb közérzetet teremtenek.
Vinkó Anna vagyok, a Bajai Liszt Ferenc AMI billentyűs tanszakának legfiatalabb tanára pozíciót vettem át 2020 szeptemberétől. A zenével való ismerkedésemet ebben az intézményben kezdtem fantasztikus tanáraimmal. Nagyon megtetszett akkor a barátságos, családias környezet és a maximálisan egyénre szabott tanulás. Emiatt határoztam el, hogy én is ilyen tanár szeretnék lenni, és egy pillanatig sem haboztam, hogy visszajöjjek ebbe az intézménybe amint lehetőségem nyílt rá. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának harmadéves hallgatója vagyok. Mivel ilyen közel vannak hozzám a diákéveim, ezért igyekszem barátságossá és játékossá tenni a zongoraórákat, hogy ebben az időben is el tudjanak szakadni a gyerekek a rengeteg elvárástól, ami rájuk nehezedik az iskolában. Fontosnak tartom, hogy tovább vigyük a zene szeretetét és a hangszeres játékot, ezért mindent megteszek azért, hogy a zongorával ténylegesen játsszunk, miközben élvezzük a zenét.
Vörös Henriette vagyok. 1988-ban matematika-rajz szakos tanárként végeztem, és azóta tanítok a Vizuális Iskolában. Szerencsésnek tartom magam, hogy ebben az intézményben dolgozhatok és nap mint nap olyan gyerekekkel foglalkozhatok, akik éppen azt szeretik, mint én, alkotást, ami nélkül nagyon szegényes lenne az életünk. A teremtés, az alkotás minden ember számára fontos, és ha gyermekkorban megtapasztaljuk a rajzolásban, a kreativitás fejlesztésében rejlő lehetőségeket és örömöket, az kihatással lesz egész életünkre. Lantos Ferenc azt mondta, “a művészet segít felismerni, hogy mi a teendőnk a világban.” Magam is így hiszem, és azt gondolom, a látásnevelés ma fontosabb, mint valaha. A Vizuális Iskolában alapvetően arra törekszem, hogy tanítványaim kreatív, nyitott, látni tudó személyiségekké váljanak, mert ez segítségükre lesz abban, hogy eligazodjanak a vizuális információk dzsungelében, amelyben ma élünk.
Továbbá:
Arnold Luca – klarinét
Bozárné Gyumics Julianna – szolfézs
Bundula Marcella – zongora
Czinege Hajnalka – szolfézs
Jaberné Völgyi Csilla – hegedű
Kristó Judit – képzőművészet
Dr. Saller-Szőke Noémi – szaxofon
Sárközi János – szintetizátor
Sárközy Gergely – gitár
Vedelek Tamásné – szolfézs
A Vizuális Iskola oktatói
Majorcsicsné Ujjady Krisztina
intézményvezető-helyettes, képzőművészet
1994-ben Pécsett végeztem, 2003 óta tanítok a Vizuális Iskolában. Óraadóként kezdtem, majd 2006-tól intézményegység-vezetőként (ma intézményvezető-helyettesként) dolgozom.
A képzőművészet számomra egy felfedezésre váró izgalmas világ, amely mindig tartogat új és újabb élményeket azok számára, akik vele foglalkoznak. Megunhatatlan és végtelen.
A gyerekekkel minden Vizus foglalkozás rengeteg felfedezést és felismerést jelent, melyekből az évek során kialakul a vizuális műveltségük, jó esztétikai érzékük, rajz- és technikai tudásuk valamint művészeti látásmódjuk. Közben megismerik saját egyéniségüket is.
Csoportjaimban hangsúlyos szerepet kap a festészet és a szobrászat, de rendszeresen készítünk grafikai jellegű alkotásokat is. Mindezt a kreativitás jegyében tesszük.
Erdei Márta
képzőművészet
Erdei Márta vagyok, tanító, rajztanár. Szívügyem a kézművesség. Több technikáját bele is építem a mindennapi foglalkozásokba. A 2020/2021-es tanévben kézműves műhelygyakorlatot is tartok az érdeklődő gyerekeknek, lesz nemezelés, papírmasé készítés, batikolás, és sok minden érdekesség.
Harmath Ilona
képzőművészet
Harmath Ica vagyok, művésztanár, a gyerekeknek,” Ica néni”. Erdélyben diplomáztam a Nagyváradi Képzőművészeti Egyetemen. Az öt éves egyetem előtt óvónő voltam szülővárosomban, Kézdivásárhelyen. (Érettségi utáni, három éves képzésben vettem részt nappali tagozaton a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítónőképzőben.) Életem egybefonódott az alkotással és az alkotás örömének átadásával. A művészet érzékennyé tesz, megtanít látni, felfedezni, létrehozni.
A régi világ *csillagnak* nevezte a gyermeket, aki fényt hoz, és aki a régiek szerint hét esztendős koráig még Isten tenyerén él, és csak ez után érkezik meg teljes egészében a földi világba. Ha hajlandóak vagyunk belemerülni abba a mély igazságba, melyet ezek a világok hordoznak és közölnek velünk, éreznünk kell szerepünk, felelősségünk fontosságát. Úgy gondolom, hogy a Vizuban a gyerekek nem csak technikákat sajátítanak el, hanem személyiségük fejlődését segítve, egyéniségüket bontogatjuk, a háttérből figyelve, segítve őket.
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, feletted az ég, benned a létra.” – Weöres Sándor
Harmath István
szobrász, képzőművészet
ARS LONGA VITA BREVIS
Székelyudvarhelyen születtem 1974-ben. 1996-2001 között a Nagyváradi Képzőművészeti Egyetemen szereztem szobrász és pedagógus diplomát. Az azóta eltelt években több köztéri szobrot készítettem határon innen és túl. Munkáimban olyan primer gondolatok, belső megérzések foglalkoztatnak, melyek az alkotói folyamat indítékai, amik őszinte és spontán szuggesztiók. Azt gondolom, nem létrehozni nehéz a dolgokat, hanem olyan állapotba jutni, amely előkészít a megalkotásukra. Fontosnak tartom tanítás során az egyéni gondolatok szabadságát és azoknak őszinte, spontán kibontását, felszínre hozatalát.
„A kreativitás szépsége, hogy képes átformálni a félelmet örömmé.” – Joe Gebbia
„Az egyszerűt bonyolulttá tenni mindennapos dolog; a bonyolultat egyszerűvé varázsolni… ez a kreativitás!” – Charles Mingus
Ujfalusi Zoltánné
képzőművészet
1986-ban szereztem tanári diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán. 1986 és 2001 között az Ének-Zenei Általános iskolában tanítottam. 2001-től a Vizuális Iskola a munkahelyem. Tanítványaimnak a rajzolás, festés és mintázás szépségeit és technikai lehetőségeit mutatom meg. Arra oktatom növendékeim, hogy szeressenek, és merjenek szabadon, egyénileg alkotni, gondolkodni. Tudom, hogy vizuális ismereteiket más tantárgyak tanulásánál is felhasználhatják. A foglalkozásokon alkalmazott kreatív feladatok megoldása közben problémamegoldó képességeiket fejlesztem. Művészi ismeretek átadásával az értékesre és a szépre hívom fel a figyelmüket. Ezek az élmények és a gyakorlati tudás, úgy gondolom, meghatározza és formálja személyiségüket, szépérzéküket, ami elkíséri őket egy egész életen át. Fontosnak tartom a közvetlen tapasztalás útján szerzett élmények feldolgozását, így a gyerekek megismerő és befogadóképességének fejlesztését.